"Aljasul mosolyogtam az életre. Úgy gondoltam, a könnyek és a ki sírt szemek nem állnak túl jól nekem." 

/Embertelenül c. történet/ 

- Egy nap majd arra ébredsz, hogy nincs senkid. 

- Idejét se tudom már, mióta ébredek erre. 

/Embertelenül c.történet/

"A művészet szavak nélkül is beszélni tud az emberekhez. Ezért is szeretem annyira."
/Embertelenül c. történet/

"Az emberek hajlamosak arra, hogy egy regénynek megfelelő listát írjanak össze magukban arról, hogy mások mit hibáztak el. De ha arra kerül a sor, hogy elmondják, ők maguk miben hibáztak, akkor egy szót se tudnak kibökni...."

/Embertelenül c. történet/ 

"Nem az a legrosszabb, amikor tudod mit szeretnél csinálni de nem engedik, hanem az amikor engedik, de Te nem tudod mit is szeretnél valójában."

"Eleinte sajnáltam az embereket. Később pedig magamat, amiért sajnálom őket."
/Embertelenül c.történet/

"Ha elhatározod, hogy az amit akarsz márpedig úgy lesz, akkor valóban úgy is lesz. Ha még se, akkor valójában nem is határoztad el."
/Embertelenül c. történet/

"A legboldogabbnak tűnő embereknek fáj mindig a legjobban."
/Embertelenül c. történet/

"Szörnyű rémálmom volt..de ami még szörnyűbb, hogy rá kellett jönnöm: valójában mindvégig ébren voltam!"
/Embertelenül c. történet/

"Vannak dolgok, amik túl különlegesek és egyedülállóak ahhoz, hogy csak úgy elengedjük őket."
/Embertelenül c. történet/

- Ugyan...hozzá szoktam már a bonyolult és nehezen kezelhető dolgokhoz.
- Azaz?
- Az algebrához és Önmagamhoz.
/Embertelenül c. történet/

"...neked most úgy kell viselkedned mint egy láncra vert kutyának. Csendben tűrni, ha bántanak, némának maradni amikor megaláznak, csak addig sétálni ameddig a láncok érnek és ne tovább. Szófogadóan engedelmeskedni.Örülni ha eléd raknak valamit, legyen az bármi. És legfőképpen hálásnak lenni, amiért életben hagynak. Mert mindegy mennyit ugatsz, nem számít mennyit nyüszítesz a fájdalomtól a gazda nem fog megsajnálni..."
/Embertelenül c. történet/

"Még a szenteknek is van sötét oldala. A sátán mindenkiben ott van. Csak aki a pokolban él, abból előbb előbújik. De ott van. Mindig, mindenhol és mindenkiben. Ezt sose felejtsd el."
/Embertelenül c. történet/

"Mivel fenyegetsz meg egy olyan embert, akinek már nincs semmi veszteni valója?!"
/Embertelenül c. történet/

"Úgy ölelni egymást, hogy tudom kést szorít a hátamhoz. Hogy tudja, kést szorítok a hátához."

"Talán nekem nem jár az ami másoknak igen?!"

"Néha igazán sírhatnékom van. Az emberektől. Az élettől. A sorstól. Úgy össznépileg mindentől..."