"..Ez a különbség közted és köztem. Amitől te boldog vagy attól én csak szomorú leszek. Ami téged megnevettet, az engem sírásra késztet..."

"Vannak reggelek amikor még ki se nyitottam a szemem, de már tudom: ma nem kéne felkelni...nagyon nem."

"Azok, akik úgy néznek ki, mintha semmi és senki nem számítana nekik, azoknak az embereknek egyszer valami vagy valaki nagyon fontos volt.."

" Mindenkinek vannak álmai. Akkor bizonyára nekem is lenni kéne..."
/Embertelenül c. történet/

"A házasság drága mulatság. És, még arra sincs garancia, hogy végül mulatságos lesz...."
/Embertelenül c. történet/

Sziasztok!! :))
Először is üdvözlök mindenkit aki erre tévedt és belebotlott ebbe a bejegyzésbe! A másik blogomon már említettem, hogy mivel ott befejeztem a történetet most szeretnék egy másikba kezdeni.
Nos, ez a történet jelentősen más lesz, mint ami az előző blogomon található! Többek közt azért is, mert nem 1D fanfiction lesz, hanem egy olyan történet ahol egyik szereplő se egy híres énekes vagy színész, hanem általam kitalált!
Egyenlőre blogot nem szeretnék vezetni belőle, és nem tudom hogy a későbbiekben ez fog-e változni. Valójában 2 éve kezdtem el rendszeresen írni, és azóta beleszerettem az írásba. Szerettem volna egy olyan történetet ami a szereplőkkel valamint a cselekményekkel együtt általam kitalált. (azaz nem egy hírességgel kapcsolatos feldolgozás).
Ez a történet már most nagyon a szívemhez nőtt, pedig még igazán bele se kezdtem.
Hogy miről is szólna? Nos, ha szavakba kellene összefoglalnom akkor ezek lennének azok: gazdagság, elit, magány, szerelem és rengeteg titok.
A történet röviden olyan embereket, és családokat mutat be, akik különböző helyet foglalnak el a társadalmi rétegben és hierarchiában.
A főszeplő 2 fiatal akik jó módú családokból származnak, mégis az életük közel sem habos torta. Kettőjük életére és családjára fog fókuszálni a történet, de mellettük több olyan ember és család is lesz akik helyet kapnak a boncolgatásban.
A történet sok mindenről fog valójában szólni. Arról, hogy milyen gondolatai vannak egy végzős gimnazistának, hogy milyen úgy felnőni ha az ember szülei nagy fejesek, és arról is többek között, hogy egy embert nem szabad megítélni arról amit hallottunk róla. Hiszen a történet egyik fő mottója: hogy: "lehet akkor se ismerlek ha ismerlek."
Emellett a történet erősen boncolgatni fogja még a gazdagok és a gazdagok gyermekeinek életét is, hiszen többnyire róluk fog szólni a történet.
De persze nem egy besavanyodott, tragikus melodráma lenne az egész..nyílván a humor is nagy szerepet játszik majd benne, hiszen nem csak a történetkhez elengedhetetlen de én a saját életemből se tudom nélkülözni. Humor nélkül élni lehetetlen. Ez szent meggyőződésem!!
Sablonosan hangozhat, de remélem, nem lesz sablonos a történet.:D
Először csak magamnak itthon szeretném írni a történtet, később pedig majd meglátom, hogy lesz e belőle blog vagy nem.
Az idézetek amik többnyire ezen a blogomon vannak, azok ebből a történetből vannak. Az aláírások végén ott van a történet címe is azaz: Embertelenül.
Azért ezt a címet adtam neki, mert ez az egy szó kifejezi azt amiről szólni fog az egész.
Nem tudom kedvet kapott e valaki hozzá, vagy érdekli e a történet, de mindenesetre gondoltam megosztom veletek, na meg persze ezzel is jelezni szerettem volna, hogy nem tűnök el és nem hagyom abba az írást!! Szóval jó olvasást ezen és a másik blogomon is mindenkinek!! :))
Ha valakinek kérdése lenne az nyugodtan felteheti!
Smile.:))

"Egyetlen ember van ezen a Földön akitől rettegek. Akivel képtelen vagyok egyedül maradni. És ez a személy én magam vagyok..."

/Embertelenül c. történet/

"Bármikor vissza táncolhattam volna hozzád, ha akartam volna. De nem tettem. Mert tudtam, hogy oka volt annak, hogy eltáncoltam..."
/Embertelenül c. történet/

"Nevetséges, tudom. De amikor az emberek a szeretetről beszélnek, értetlenül mint egy kis gyerek én csak figyelem őket. Mert nem tudom miről beszélnek.."
/Embertelenül c. történet/

" Hervasztó, amikor az ember odáig süllyed, hogy lefizet valakit, csak azért, hogy legyen egy ember az elcseszett életében, aki azt mondja neki: Megbocsátok!"
/Embertelenül c. történet/

"Olyan, mintha egész életemben táncot járnék az ördöggel....- Nem akar elengedni. De már én se akarom, hogy megtegye. "
/Embertelenül c. történet/

"Pokollá tudnám tenni az életed. De nem teszem, és ezért érezd magad nagyon megtisztelve. Mert igazán csak én tudnálak tönkre tenni. "
/Embertelenül c. történet/

"Más álmait álmodom. Hát legyen! Megálmodom! De az én álmaimat akkor ki álmodja majd?!"
/Embertelenül c. történet/

"Nem voltak nagy elvárásaim. Csak egy kis boldogságra vágytam és egy csipetnyi őszinte szeretetre."
/Embertelenül c. történet/

"Úgy sírni, hogy nem tudod pontosan miért is potyognak a könnyeid, egyszerűen te csak sírsz és sírsz."
/Embertelenül c. történet/

"Miért van az, hogy az emberek akkor is beszélni próbálnak, amikor már nincs mit mondani?"
/Embertelenül c. történet/

- Egy ölelés most nagyon jól esne.
- Mit szólnál rögtön kettőhöz?
/Embertelenül c. történet/

" Hogy ez szerelem-e? Azt nem tudom. De azt igen, hogy ha most nem ölelhetlek tovább, akkor meghalok."

/Embertelenül c. történet/ 

- Fáj?
- Igen.
- De még nem eléggé.
/Embertelenül c. történet/

"Aljasul mosolyogtam az életre. Úgy gondoltam, a könnyek és a ki sírt szemek nem állnak túl jól nekem." 

/Embertelenül c. történet/ 

- Egy nap majd arra ébredsz, hogy nincs senkid. 

- Idejét se tudom már, mióta ébredek erre. 

/Embertelenül c.történet/

"A művészet szavak nélkül is beszélni tud az emberekhez. Ezért is szeretem annyira."
/Embertelenül c. történet/

"Az emberek hajlamosak arra, hogy egy regénynek megfelelő listát írjanak össze magukban arról, hogy mások mit hibáztak el. De ha arra kerül a sor, hogy elmondják, ők maguk miben hibáztak, akkor egy szót se tudnak kibökni...."

/Embertelenül c. történet/ 

"Nem az a legrosszabb, amikor tudod mit szeretnél csinálni de nem engedik, hanem az amikor engedik, de Te nem tudod mit is szeretnél valójában."

"Eleinte sajnáltam az embereket. Később pedig magamat, amiért sajnálom őket."
/Embertelenül c.történet/

"Ha elhatározod, hogy az amit akarsz márpedig úgy lesz, akkor valóban úgy is lesz. Ha még se, akkor valójában nem is határoztad el."
/Embertelenül c. történet/

"A legboldogabbnak tűnő embereknek fáj mindig a legjobban."
/Embertelenül c. történet/

"Szörnyű rémálmom volt..de ami még szörnyűbb, hogy rá kellett jönnöm: valójában mindvégig ébren voltam!"
/Embertelenül c. történet/

"Vannak dolgok, amik túl különlegesek és egyedülállóak ahhoz, hogy csak úgy elengedjük őket."
/Embertelenül c. történet/

- Ugyan...hozzá szoktam már a bonyolult és nehezen kezelhető dolgokhoz.
- Azaz?
- Az algebrához és Önmagamhoz.
/Embertelenül c. történet/

"...neked most úgy kell viselkedned mint egy láncra vert kutyának. Csendben tűrni, ha bántanak, némának maradni amikor megaláznak, csak addig sétálni ameddig a láncok érnek és ne tovább. Szófogadóan engedelmeskedni.Örülni ha eléd raknak valamit, legyen az bármi. És legfőképpen hálásnak lenni, amiért életben hagynak. Mert mindegy mennyit ugatsz, nem számít mennyit nyüszítesz a fájdalomtól a gazda nem fog megsajnálni..."
/Embertelenül c. történet/

"Még a szenteknek is van sötét oldala. A sátán mindenkiben ott van. Csak aki a pokolban él, abból előbb előbújik. De ott van. Mindig, mindenhol és mindenkiben. Ezt sose felejtsd el."
/Embertelenül c. történet/

"Mivel fenyegetsz meg egy olyan embert, akinek már nincs semmi veszteni valója?!"
/Embertelenül c. történet/

"Úgy ölelni egymást, hogy tudom kést szorít a hátamhoz. Hogy tudja, kést szorítok a hátához."

"Talán nekem nem jár az ami másoknak igen?!"

"Néha igazán sírhatnékom van. Az emberektől. Az élettől. A sorstól. Úgy össznépileg mindentől..."

"Bármilyen szögből is nézem. Bármilyen megvilágításba is helyezem...ez a világ akkor is baromi őrült marad számomra."

"Nem az a lényeg, hogy hányszor szúrtalak hátba. Hanem az, hogy egyetlen szúrásom se volt halálos számodra. Pedig lehettek volna..."
/Embertelenül c. történet/

"Az emberek azért engednek el valakit, mert úgy érzik még jöhet egy hozzá hasonló vagy egy nála sokkal jobb és különlegesebb személy is. De én nem akarom őt elengedni. Én tényleg úgy hiszem, hogy nála jobb és különlegesebb nem fog jönni. Sőt...talán hozzá hasonló nem is létezik.."
/Embertelenül c. történet/

"Halál nyugodtan sétálgatni a káosz közepén. Ez Ő."

"Nem ígérem, hogy nem foglak megbántani. Azt sem hogy igen. Csak azt tudom biztosan, hogy az az ember vagyok akivel nagyon jól vagy nagyon rosszul járhatsz..."
/Embertelenül c. történet/

"Attól még, hogy a hajó süllyedni kezd, neked még nem kell kétségbeesetten fel-alá rohangálnod. Vessz el a káosz békés gyönyörében. Figyeld a süllyedő hajót. Mert a valódi káoszt csak a káoszban lehet megcsodálni."
/Embertelenül c. történet/

"Vannak pillanatok amikor legszívesebben feladnám. De nem teszem. Csak veszek egy mély levegőt és megyek tovább. A baj csak az, hogy ezeket a mély levegőket sose fújom ki. Úgy érzem egyre kevesebb levegőt tudok venni. Olyan mintha fuldokolnék..."
/Embertelenül c. történet/

"Mennyi az esély arra, hogy egy szörnyetegnek nem egy szörnyeteg lesz az utódja?!"
/Embertelenül c. történet/

"Az emberek azt mondják: "Légy önmagad!", de ha ezt mered tenni, akkor meg csak panaszkodni tudnak, hogy: "Miért vagy ilyen?"
/Embertelenül c. történet/

"Az emberek az univerzum egyetlen olyan lényei, akiknek a minden se elég.."
/Embertelenül c. történet/

"Kikérem magamnak! Én nem vagyok bunkó. Én csak elegánsan leszarok néhány dolgot. De semmiképpen nem vagyok bunkó. Annál több elegancia és kifinomultság szorult belém."  /Embertelenül c. történet/

- Én egy önző ember vagyok.

- Nem. Nem vagy az. 

- De igen. És tudod miért? Mert teljesen hidegen hagy az önzésem. Ez tesz igazán önzővé. 

/Embertelenül c. történet/

"Mindenkiben ott van az őrült. Az az igazi kattant, aki legyilkol mindent és mindenkit még önmagát is ha pusztításba kezd. Szóval csak egy jó tanács: Messziről kerüld el azt az embert, aki az őrületbe tud kergetni."
/Embertelenül c. történet/

"A bosszú éltet. És szerencsédre vagy éppen szerencsétlenségedre de sok van belőle, szóval egy jó darabig még élni fogok..!"
/Embertelenül c.történet/

" A vidámság minden jele eltűnt az arcáról, az a bizonyos pimasz mosoly se volt már ott a szája sarkában, mindig boldog tekintete most megkövült, csillogó szemeiből kihunyt egy pillanatra a fény, majd hirtelen tűz lobbant benne. - Jól figyelj gyermekem. Mindent véss alaposan az emlékezetedbe. - mondta apám. - Mert ez az a pillanat amikor áldozatból vadász vállt. A bárány meghalt. Nem maradt más, csak egy veszett farkas."
/Haláli élet és pokoli mennyország c. történet/

"A céljaim dacból erednek, szóval ne várd, hogy dac nélkül hajtsam végre őket!"
/Embertelenül c. történet/

"Nincs is annál kegyetlenebb, mint amikor az ember a halálosan ágyán bánja meg az egész életét.."
/Embertelenül c. történet/

- Javíthatatlan vagy.
- Hát persze, hogy az vagyok, mivel soha nem is romlottam el.
- És elviselhetetlen...
- Te mégis elviselsz. /Haláli élet és pokoli mennyország c.  történet/

"Egyetlen egy ember van akit jogod van hibáztatni, ha az életed romokban van: saját magadat!"

/Embertelenül c. történet/ 

"Egy nyitott könyv vagyok számodra. A kérdés már csak az, hogy tudsz-e azon a nyelven amin ez a könyv íródott?"
/Embertelenül c. történet/

- Furcsa, amikor a közelembe vagy, mindig úgy érzem, hogy megbolondulok.
- Ezt teszi a szerelem.
- Ezt teszi egy őrült ember.

- Néha meg rémíszt mennyire érdektelen tudsz lenni a világgal szembe.
- Néha engem is. /Embertelenül c. történet/

"Sosem akarok azzá az emberré válni, aki képtelen annak a személynek a szemébe nézni, akit a tükörbe lát." /Embertelenül c. történet/

" - Ó! Drágám, rengeteg hibát elkövettem életem során. Hittem, bíztam, reméletem, haragudtam és megbocsátottam. Annyi mihaszna és semmit érő dolgot művel az ember. Mind csak idő pocsékolás. Méghozzá az én időm pocsékolása." /Embertelenül c. történet/

- Mond csak..kinek a pártján állsz?
- A sajátomén. Az az egyetlen biztos párt.
/Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

"Ez itt a te paradicsomod, és az én poklom."

" Tudod, a fejembe van egy kép arról, hogy milyen életet szeretnék. Minden apró kis részletet kigondolta már. És tetszik bassza meg, nagyon tetszik. Azonban a fejembe lévő elképzelés a közelébe sincs a valóságnak. Rábaszás. De azt hiszem az elképzeléseim és a való élet esküdt ellenségek. "

" Jó munkához idő kell. A rosszhoz meg még több."

"Ha irigyled azt ami körülöttem csillog, akkor azt is irigyelned kell, ami bennem rohad. Mert mindennek meg van az ára. Mindennek!" /Embertelenül c. történet/

"Bekopognak egy ajtón, amin nem kellett volna. Szerinted ki a hibás az esetleges kellemetlen következményekért? Az aki bekopogott, vagy az aki ajtót nyitott?"

- Te nem vagy normális!
- Őszintén. Erre még csak most jöttél rá?

" - Én is harcolni fogok! - jelentette ki eltökélten. Clément szomorúan elmosolyodott.
  - Igen. De nem velünk és nem ellenük, hanem magaddal. Először a saját csatád kell megvívnod, ott belül. - mutató ujjával a lány homlokára bökött. Az csillogó szemekkel nézett a férfi szemébe.
  - Vesztes csatába nem indulok."
/Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

"Természetesen vannak B terveim. De az ember a B terveit azért nem veti be egyből, mert ha tetszenének neki, akkor nem B hanem A tervek lennének..." 

- Te meg mi a szart csinálsz?
- Visszavonulok.
- Nekem inkább úgy tűnik, hogy támadást indítasz.
- Nem tök mindegy?!
/Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

- Minden rendben.
- Ezt a hazugságot legközelebb akkor ejtsd ki a szádon, amikor majd a lángoló romok kellős közepén állunk, és épp készülünk hamuvá égni.

- Hé, ez meg mi volt?
- Spontanítás. Egyszer te is kipróbálhatnád.

"Tűnés a fejemből. Ez itt magánszféra."

"Nem tudom melyik a rosszabb: sodródni az idővel egy életen át hazugságban, belül furcsa ürességet érezve, ami majd megöl, vagy tudni az igazságot arról, hogy a világ milyen rettenetes hely is valójában s ennek az üresség érzetével leélni egy egész életet. De tudod mit? Mindegy is. Az az átkozott üresség se így, se úgy nem fog elmúlni." /Embertelenül c. történet/

- Már megbocsásson hölgyem, de kit is keres? - a nő szikrákat szoró tekintettel fordult a kérdés feltevője felé.
- Egy arcátlan, hazug, magamutogató, nőket elcsábító, aljas szemétláda ficsúrt. - préselte ki fogai közt minden egyes szót.
- Azt hiszem az én volnék. - szólalat meg Zayn a helyzethez képest vidáman.
- Jó látni, hogy fontos számára az önimsret. - súgttogta Niall. Zayn fél szemmel lenézett rá.
- Jó látni, hogy fontos számodra az a halott életed. /Haláli élet és pokoli mennyország c. történet/

- Hol a lányom? - kérdezte elkeseredetten.
- Azt gondoltam, hogy a rácsok meg a fánkos emberek látványa elég beszédes lesz. - feleltem keserűen. Apám rám emelte a tekintetét. Sütött belőle a mérhetetlen csalódottság. Csalódott bennem.
- Hol a lányom? A mindig aranyos és őszinte Elizabethem?! - vállat vontam és elhúztam a szám.
-  Azt hsizem őt örökre elvesztettük. /Embertelenül c. történet/

- Te normális vagy?!
- Hát persze. - vágta rá Owen. - Neked sincs kétséged efelől, ugye? - nézett maga mellé, s tekintete igencsak arról árulkodott, hogy valóban választ remélt egy személytől maga mellett. Furcsa. Hisz nem állt ott senki. - Na akkor ezt megbeszéltük. - közölte elégedetten.
- Ez dinka. - vágta rá.
- Ó. Dehogy. Ő itt nem dinka, hanem Steve. / Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

"Mindenem meg volt. Érted?! Mindenem. Csak az a fránya szabadságom hiányzott."