Életért könyörgő, könnyes szemek,
Keményen dolgozó, boldogtalan emberek.
Kik nem vágynak másra, csak szabadságra,
S egy békés, önzetlen világra.
Hol nem bűn az ha önmagad vagy,
Vagy egy kicsit az átlagnál talán bolondabb.
Megfordult a földgolyó, fejtetőre állt,
Minden igazság az ellentétjévé vált.
Őrült világ, őrült emberek,
Minden egyes nap egy-egy lélek beleremeg.
Valakinek a lelke üres, s van akinek a gyomra kong,
Egyik kezében pénz köteg, másik testében csont ropog.
Mondjátok mikor lett ekkora az őrület?!
Mikor vált nagy hatalommá a gyűlölet?!
Robban a bomba, elsült a fegyver.
Meghalt egy apa, ott zuhan földre egy ember.
A béke tova szállt, a szeretet egy másik korban ragadt.
Mindenki ki szemtanúja a pusztításnak, örül ha életbe marad.
Gyilkos tettek, gyilkos tervek,
Gyilkos ez a világ, nincs mit tenned!
