Van egy világ hol minden sötét már,

Az emberek lelkét fekete korom övezi.

Szívük dermedten jégbe burkolózott,

Az eget viharos szürke felhők borítják.

S mindegy merre kóborol a tekintet,

Köd úszik a földön mint a tenger.

Nincs menekvés. Nincs kiút.

Itt az ember fogoly, s nem szabadulhat.

A sötétvilág rabja, ki láncokkal köti magához minden élő életét

A  pokol e ez a hely? Nem. E hely rosszabb a pokolnál,

Nem az ördög uralkodik itt, hanem valami egészen más.

Valami nagyobb, valami sötétebb, valami gonoszabb,

Valami élettelen és gyilkos. Valami, ami kegyetlenül halálos…

" - Félsz a haláltól?
  - Nem. Miért? Kéne?
  - Kéne. Mert, ha meghalsz akkor azzal mindennek vége.
  - Miből gondolod, hogy vége?
  - Ez elég egyértelmű. Ha meghalsz vége az életednek.
  - Honnan veszed, hogy a halál valaminek a vége, és nem valaminek a kezdete? Meghaltál már?"