" - Én is harcolni fogok! - jelentette ki eltökélten. Clément szomorúan elmosolyodott.
  - Igen. De nem velünk és nem ellenük, hanem magaddal. Először a saját csatád kell megvívnod, ott belül. - mutató ujjával a lány homlokára bökött. Az csillogó szemekkel nézett a férfi szemébe.
  - Vesztes csatába nem indulok."
/Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

"Természetesen vannak B terveim. De az ember a B terveit azért nem veti be egyből, mert ha tetszenének neki, akkor nem B hanem A tervek lennének..." 

- Te meg mi a szart csinálsz?
- Visszavonulok.
- Nekem inkább úgy tűnik, hogy támadást indítasz.
- Nem tök mindegy?!
/Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

- Minden rendben.
- Ezt a hazugságot legközelebb akkor ejtsd ki a szádon, amikor majd a lángoló romok kellős közepén állunk, és épp készülünk hamuvá égni.

- Hé, ez meg mi volt?
- Spontanítás. Egyszer te is kipróbálhatnád.

"Tűnés a fejemből. Ez itt magánszféra."

"Nem tudom melyik a rosszabb: sodródni az idővel egy életen át hazugságban, belül furcsa ürességet érezve, ami majd megöl, vagy tudni az igazságot arról, hogy a világ milyen rettenetes hely is valójában s ennek az üresség érzetével leélni egy egész életet. De tudod mit? Mindegy is. Az az átkozott üresség se így, se úgy nem fog elmúlni." /Embertelenül c. történet/

- Már megbocsásson hölgyem, de kit is keres? - a nő szikrákat szoró tekintettel fordult a kérdés feltevője felé.
- Egy arcátlan, hazug, magamutogató, nőket elcsábító, aljas szemétláda ficsúrt. - préselte ki fogai közt minden egyes szót.
- Azt hiszem az én volnék. - szólalat meg Zayn a helyzethez képest vidáman.
- Jó látni, hogy fontos számára az önimsret. - súgttogta Niall. Zayn fél szemmel lenézett rá.
- Jó látni, hogy fontos számodra az a halott életed. /Haláli élet és pokoli mennyország c. történet/

- Hol a lányom? - kérdezte elkeseredetten.
- Azt gondoltam, hogy a rácsok meg a fánkos emberek látványa elég beszédes lesz. - feleltem keserűen. Apám rám emelte a tekintetét. Sütött belőle a mérhetetlen csalódottság. Csalódott bennem.
- Hol a lányom? A mindig aranyos és őszinte Elizabethem?! - vállat vontam és elhúztam a szám.
-  Azt hsizem őt örökre elvesztettük. /Embertelenül c. történet/

- Te normális vagy?!
- Hát persze. - vágta rá Owen. - Neked sincs kétséged efelől, ugye? - nézett maga mellé, s tekintete igencsak arról árulkodott, hogy valóban választ remélt egy személytől maga mellett. Furcsa. Hisz nem állt ott senki. - Na akkor ezt megbeszéltük. - közölte elégedetten.
- Ez dinka. - vágta rá.
- Ó. Dehogy. Ő itt nem dinka, hanem Steve. / Pokoli élet és haláli mennyország c. történet/

"Mindenem meg volt. Érted?! Mindenem. Csak az a fránya szabadságom hiányzott."