"...Suttogta a tél: hó van s fagy, nem él többé e évszak.
Halkan szólt a tavasz: Újjá éled most egy csodás korszak.
Csendben figyelt a nyár: Fel forr minden mi még éltető erőre vár.
Dörmögött az ősz: Vigyázat, jön a tél s vele együtt minden ismét véget ér.
Rájuk kiáltott az élet: Minden mi meghalt újra éled, s minden mi él egyszer véget érhet..."

"  - Ha nem tudsz dönteni két dolog között akkor válaszd a harmadikat.
   - De ha nincs harmadik variáció?
   - Mindig van harmadik variáció. Tudod miért? Mert a fekete és a fehér között is ott a szürke, és az igen meg a nem között is megbújik a nem tudom."

"... Én csak repülni akarok. Fel, egészen a csillagokig. Meg se állnék odáig. El tünnék innen, jó sokáig. Mondjuk örökre..."

"...És ebben a pillanatban valami megtört bennem. Sírni akartam de képtelen voltam rá. Ez az egész olyan elcseszett volt. Néhány másodpercig visszafolytottam a nevetésem, majd mikor már nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés. Szívből jövő, fájdalmas, keserű nevetés. Eliot döbbenten fordult felém.
 - Ez egyáltalán nem nevetséges!
 - De igen. - húztam keserű mosolyra a szám. - Szörnyen nevetségesek vagyunk.
 - Én képtelen vagyok nevetni. Ha egyedül lennék valószínűleg sírvafakadnék. - mondta, de hangján már éreztem a cinizmus apró szikráját. Közömbös és inkább saját magam lesajnáló tekintettel meredtem magam elé, és a kikötőt bámultam.
 - Látod..ez a te bajod. Ez mindannyiunk baja. Képtelenek vagyunk nevetni saját magunkon. Inkább sírunk. De miért? Gondolj csak bele. Milyen bután hangzik már, hogy megsíratjuk magunkat? Az mégis csak bíztatóbb ha megnevetettjük saját magunk, nem? Megaztán, a nevetés sokkal hasznosabb mint a sírás. A nevetés is tud fájdalmas lenni. Aztán mire észbekapsz már csak azt veszed észre, hogy a fájó nevetés átvált valami egészen mássá. Valamivé, ami már nem is fáj..." 

"...Az élet kiszámíthatatlan. És pont ez benne a jó. Soha nem tudod mit hoz a következő perc. Minden egyes pillanata rejtély. Ettől olyan izgalmas..."

"  - Egyszerre volt a legjobb és a legrosszabb. Lehetséges ez?
   - Ez az élet nevű valami teljesen kiszámíthatatlan. Itt minden lehetséges. "

"...Néha úgy érzem fáradt vagyok az élethez. Belefáradtam. Úgy mindenestül. Aztán elgondolkozom, egy percre és rájövök: ha valóban fáradt lennék hozzá, már nem lennék itt."

"...Szeretnék írni egy történetet. Egy olyat, ami megfog ha olvasod, egy olyat ami magával ragad miközben írom. Egy olyat aminek nem tudom mi lesz a vége. Megszeretnék lepődni én is...."