Van egy
világ hol minden sötét már,
Az emberek
lelkét fekete korom övezi.
Szívük dermedten
jégbe burkolózott,
Az eget
viharos szürke felhők borítják.
S mindegy
merre kóborol a tekintet,
Köd úszik a
földön mint a tenger.
Nincs menekvés.
Nincs kiút.
Itt az ember
fogoly, s nem szabadulhat.
A sötétvilág
rabja, ki láncokkal köti magához minden élő életét
A pokol e ez a
hely? Nem. E hely rosszabb a pokolnál,
Nem az ördög
uralkodik itt, hanem valami egészen más.
Valami
nagyobb, valami sötétebb, valami gonoszabb,
Valami
élettelen és gyilkos. Valami, ami kegyetlenül halálos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése