- Hol a lányom? - kérdezte elkeseredetten.
- Azt gondoltam, hogy a rácsok meg a fánkos emberek látványa elég beszédes lesz. - feleltem keserűen. Apám rám emelte a tekintetét. Sütött belőle a mérhetetlen csalódottság. Csalódott bennem.
- Hol a lányom? A mindig aranyos és őszinte Elizabethem?! - vállat vontam és elhúztam a szám.
- Azt hsizem őt örökre elvesztettük. /Embertelenül c. történet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése